3. rész

- Te nem állhatsz Nathaniel és közém! – förmedt rám a barnaság, mire én csak prüszköltem egyet a dohos levegőbe, majd leültem egy poros dobozra.

Ja, hogy, hogy kerültem ide? Kezdjük az elejéről….

Mikor beléptem a suli ajtaján, megláttam Nathanielt és Melodyt édesen „dumcsizni”:

- Szia – köszöntem oda a fiúnak, majd szenvedélyesen megcsókoltam, mire Melody csak megforgatta azokat az „édes” kék szemeit, amelyeket olyan szívesen kikaparnék. Mikor eltávolodtunk egymástól, Nathaniel elmosolyodott, majd kurtán lerendezte a lányt:

- Nekünk most mennünk kell órára – tetette az udvariasságot

- De még nem is kezdődtek el az óráink! – nyivákolt a boszorkány, majd lenézett a méregdrága csili-vili órácskájára - Még csak negyed nyolc van – durcizott

- Azt én leszarom – mondtam „kedvesen”, majd Nathaniellel kézen fogva elindultunk a folyosón. Sokáig gondolkoztam, hogy mit mondjak a fiúnak, de végül sikerült kitalálnom, hogy mi az a kérdés, amiben minden benne van, és mellesleg úgy nézzen ki, mintha csak kedvesen érdeklődnék:

- Mit akart? – jó, ez nem sikeredett túl kedvesre

- Semmit, csak egy találkozót akart velem megbeszélni – mondta úgy mellékesen. Erre kikerekedtek a szemeim és már fordultam volna vissza Melodyhoz, ha valaki meg nem markolja a karomat – Ne – nyögte Nathaniel, majd közelebb húzott magához – Nemet mondtam – csalt egy halvány mosolyt az arcára, mire én megnyugodtam. Átkaroltam a nyakát, lábujjhegyre álltam, hogy felérjem a fiút, majd hosszasan megcsókoltam.

Egy idő után, levegőhiány lépett fel, így muszáj volt szétválnunk. Nem is baj, mert az egész suli körénk gyűlt és megállás nélkül „húúúúúúztak”. Mondtam már, hogy a suli zöme perverz? Ja, bocs igen….

Kis idő múlva megjelent Rosa és Nina, na meg párjaik Lysander és Leigh. De hol van Castiel?

- Hol van az a hülye? – húztam fel a szemöldököm

- Nem tom’ – rendezte le ennyivel Rosa, mire megforgattam a szemeimet.

Őszintén, szólva volt egy kis hiányérzetem. A vörös mindig a társaságunkat boldogította, de most nem volt jelen. Végül megrántottam a vállam, majd egységesen – mintha kitaláltuk volna egymás gondolatait – a terem felé vettük az irányt.

Órák után, odajött hozzám az a drága lélek – Melody – és „látszólag” tiszta lappal akart indulni. Erre csak megforgattam a szemeimet, persze, hogy nem vettem be. De Nathaniel addig nyúzott, amíg be nem adtam a derekam.

Végül azon kaptam magamat, hogy Melodyval sétálgatok a folyosón:

- Ezt nem veszem be, hogy tiszta lappal akarsz indulni – mondtam gorombán

- Pedig de – mondta nyávogva, majd egyszer csak megragadta a kezemet és egészen az alagsorig húzott.

- Mit akarsz ebben a büdös pincében?  Szerintem valaki ideszart – legyezgettem az orrom előtt a kezem

- Van egy kis megbeszélni valónk – mondta ördögien. Na ne már, nekem osztották a lelki terrorizálást! Épp válaszra akartam nyitni a számat, mire ő teljesen kifakadt:

- Te nem állhatsz Nathaniel és közém! – förmedt rám, mire én csak beleprüszköltem a levegőbe

- Melody, észrevetted, hogy mennyire szánalmas vagy? Nathaniel és én már három teljes éve párkapcsolatban élünk – közöltem diszkréten – Ezért, nehogy azt hidd, hogy majd három évet csak úgy eldob. Főleg, hogy még mindig szeret engem – forgattam meg a türkizkék színben pompázó szemeimet

- Bezzeg a randinkra igent mondott – erre teljesen kikerekedtek a szemeim. Hogy visszadobta a labdát

- Drága, édes Melody – váltottam át kegyetlen Aro stílusba – nem tudom, hogy mit értettél félre, vagy csak ennyire hülye vagy, de semmiképpen sem mondott neked igent. Mivel, hogy utál téged – húztam gúnyos mosolyra a számat, mire teljesen összeomlott

- Mi, mi, mi van?! – üvöltötte – Az nem lehet! Nem létezik! – azzal egy kósza könnycsepp megjelent az arcán - É-én azt hittem, hogy sze-eret engem – sírta el magát a mondat végére

- Melody, idefigyelj! Csak azért hívtál ide, hogy idegesíts? – húztam fel a szemöldököm – Mert, ha azt hiszed, hogy most meggyengült a kapcsolatom Nathaniellel vagy kiakadtam, akkor nagyon tévedsz! Baszok rá, hogy mit csinálsz! – üvöltöttem a lányra, majd felcsörtettem a lépcsőn és becsaptam magam mögött az ajtót…..