Prológus

Nem, ez nem jó így! – toporzékoltam a tükör előtt teljes ünneplő szerelésben és egyszer begöndörítettem fehéres hajzuhatagomat, egyszer kivasaltam, másszor a szekrényben turkáltam a megfelelő ruháért. Sehogy sem volt jó!

- Kicsim, nem gondolod, hogy elfogsz, késni?- húzta fel a szemöldökét apám, ahogy meglátott.

- Apa, ezek női dolgok, te nem értheted! – förmedtem rá. Talán kicsit túlságosan is, de mindenki tudja Claret hiszti roham közben, nem érdemes megzavarni

- Jó, jó – hátrált vissza, - megjegyzem jobban teszi - majd eltűnt az ajtóban.

Mikor apám eliszkolt, megint a szekrényem elé álltam és egyre erőszakosabban válogattam a ruháim között. Végül megállapodtam a pöttyös ruhámnál és a göndör hajnál. Kicsit késésben voltam – nem kicsit, de ez nem lényeges – ezért gyorsan felkaptam a retikülömet, majd kiléptem az ajtón…. És kit látok magam előtt? Az öt éves öcsémet! Pont most akart velem játszadozni:

- Beni menj arrébb! – förmedtem rá, mire a drága kisöcsém annyira megijedt, hogy futott is anyámhoz. Mit kapok ezért, ha hazaérek?

Kis idő múlva ott álltam a Sweet Amoris Gimnázium előtt, aminek a kétszárnyú ajtaja előtt már gyülekeztek a gólyák.

- Pfff… Minden évben ugyanaz a felhozatal – forgattam meg a szemeimet, majd megláttam két barátnőmet: Rosalyát és Ninát. Jó, tudom nem a legjobb párosítás, de így hozta a sors. Végzős éveink felé összebarátkoztunk és így maradtunk:

- Sziasztok Babók! – köszöntem a lányoknak, majd szorosan megöleltem őket – Hol vannak a fiúk? – húztam fel a szemöldököm.

- Szia csajszi! – köszöntek jókedvűen a lányok – Leigh még nem érkezett meg, Lysandert meg feltartja a vörös – mutatott Rosa Castielre, majd megforgatta a szemeit. Van is miért….

Az ajtó felé tévedt a szemem, ahol megláttam az én szőke hercegemet, ahogy tanácstalanul ide-oda forgolódott. Látszólag engem keresett, majd amikor megpillantott elmosolyodott és felém sétált:

- Szia – köszönt kedvesen, majd nyomott egy puszit a homlokomra

- Szia, már kerestelek – mosolyogtam rá, majd megöleltem. Nem szeretek érzelgősködni, de egész nyáron nem láttam, alap, hogy már hiányzott.

Ekkor robbant ki az ajtón a szeretett igazgatónőnk, úgy tűnt, hogy keresett valakit. Szúrós tekintettel végignézett megannyi diákon, majd Castielen megakadt a szeme:

- Kedves Castiel! – csörtetett oda az említetthez – Felháborító képeket kaptam a kezembe! – majd előhúzott pár képet, ahol Castiel és egy lány között elég intim kapcsolat alakult ki  – Valami magyarázat? – kérdezte a diri, de csak Castiel lefagyva álldogált – Gondoltam – húzta gúnyos mosolyra a száját – most bejön velem az igazgatóiba – mondta kimért hangon, majd karon ragadta a vöröst és behúzta a suliba....